A Kaziranga Nemzeti Park a Brahmaputra folyó árterén fekszik Asszámban, tájképét hatalmas elefántfű-mezők, mocsarak és szórványos erdők uralják. Az indiai orrszarvú egyik legfontosabb menedéke, és a bengáli tigrisek sűrűsége is magas – bár a magas fűben egyet megpillantani sosem könnyű.
A füves síkságokon
Nyitott dzsippel a síkságon áthaladva indiai orrszarvúakat fényképeztem a nyílt terepen legelészve, páncélszerű bőrük ragyogott a kora reggeli fényben. A vártnál nehezebb és tekintélyesebb vadvízibivalyok gyűltek a vizes élőhelyek közelében, szarvascsordák vonultak a fűben. Az elefántok – vadon élők és a park saját állatai egyaránt – mindenütt a táj részei voltak.

Tigris a magas fűben
Kaziranga tigrisei a rejtőzködés mesterei. A fű magasabb lehet egy embernél, és egy tigris akár néhány méterre is lehet az ösvénytől anélkül, hogy észrevennénk. A mi esélyünk akkor jött el, amikor a szarvasok riasztóhangjai jelezték, hogy valami mozog. Vártunk, a fű szélét fürkészve, míg egy bengáli tigris ki nem lépett – csak néhány pillanatra –, mielőtt újra beleolvadt volna a takarásba.

Néhány másodperc egy vadon élő tigrissel megér minden órát, amit a várakozással töltöttünk.
Ezért tartalmaz az indiai expedíció tíz dzsipszafarit a park különböző zónáiban. Minden zónának saját karaktere van, és ha az időnket elosztjuk közöttük, a legjobb esélyünk lesz találkozni Kaziranga legrejtőzködőbb lakójával. Ennek ellenére – ahogy minden vadon élő állatnál – a tigris felbukkanása soha nem garantálható.