A Kinabatangan Sabah leghosszabb folyója, és hossza nagy részén egy keskeny erdősávon kanyarog át, amely rendkívül sokféle állat menedékévé vált. Kis hajóról, kora reggel vagy késő délután lassan haladva a part mentén, az erdőt abból az egyetlen szögből látjuk, ahonnan nem tud elrejtőzni.
Élet a folyóparton
Első hajóutamon a sáros parton pihenő krokodilokat fényképeztem, amelyek tökéletesen mozdulatlanok maradtak, amíg a hajó egy kicsit túl közel nem sodródott. Szarvascsőrű madarak repültek át a folyó felett nehéz szárnycsapásaik összetéveszthetetlen suhogásával, a vízparti fákon pedig nagyorrú majmok készülődtek az éjszakára. A nagy orrú, pocakos hímeket lehetetlen összetéveszteni, és egy csapat alvófáinak kiválasztását figyelni a folyón töltött napok egyik kedvenc szertartásommá vált.

A folyó a borneói törpeelefántok otthona is, amelyek időnként lejönnek táplálkozni az erdő szélére. Egy családi csoportot – borjakkal együtt – csendben vonulni látni a part mentén olyan kiváltság, amely teljes mértékben a szerencsén és az időzítésen múlik. Pontosan ezért szerepel a programban sok hajóút, nem csak egy-kettő.

Soha nem felejtem el a trópusi naplementét a folyó felett első hajóutam végén – ahogy a víz arannyá változott, és az erdő egy pillanatra elcsendesedett, mielőtt megszólaltak volna az éjszaka hangjai.
A folyó ritmusát követve
A Kinabatangan élővilága a saját menetrendjét követi. Az aktivitás a napkelte utáni és az alkonyat előtti hűvös órákban a legnagyobb, így mi is ekkor vagyunk a vízen. Közben jut idő pihenni, fotókat nézegetni és beszélgetni a látottakról. Az éjszakai kirándulások újabb dimenziót nyitnak, amikor az erdő a nappal alvó állatoké.
Öt nap hajózás egyetlen folyón soknak tűnhet. A valóságban minden hajóút más, és a folyó megjutalmazza azokat, akik újra és újra visszatérnek.