A legtöbb látogató az orrszarvúak és a tigrisek miatt érkezik Kazirangába, és a füves puszták valóban megérdemlik a hírnevüket. A park erdői és vizes élőhelyei azonban egészen más kincseket rejtenek, és néhány kedvenc indiai pillanatom a nyílt síkságoktól távol történt.
Szarvascsőrűek és majmok a fákon
Az erdőfoltokban nagy szarvascsőrűeket fényképeztem – hatalmas, feltűnő madarakat, csőrükön nehéz sisakkal. Egy pár repülését figyelni a termő fák között, miközben szárnycsapásaik már messziről hallatszottak, az utazás egyik csúcspontja volt. A fákon majmok is nyüzsögtek: zajos csapatokban mozogtak az ágak között, és biztonságos magasságból megállva figyeltek minket.

Egy nap a Hollongapar Gibbonrezervátumban újabb dimenziót ad. A gibbonok India egyetlen emberszabású majmai, és reggel az erdőben visszhangzó hívásukat hallani felejthetetlen élmény – akár megmutatják magukat, akár nem.
Naplementék a park felett
Kazirangában minden nap a park felett lenyugvó nappal ért véget, amely arannyá festette a füves pusztákat, és sziluettként rajzolta ki a szórványos fákat. Csendes szertartássá vált: a dzsipek visszafelé tartottak, a fény halványult, és mindenki összevetette, mit látott aznap.

Lehet, hogy a tigrisek miatt jönnek az emberek, de az egész élő táj az, ami megmarad bennük.
Egy hajóút a Brahmaputrán teszi teljessé a képet, a gangeszi delfin felbukkanásának esélyével a széles, lassú vízben. Kaziranga megjutalmazza a kíváncsiságot: minél inkább túlnézünk a nyilvánvalón, annál többet ad vissza.